|
2010.03.21.
„A vérünk lesz majd a verejtéke testünkben munkáló ifjúságnak, s mit az évek bennünk összetépnek vértestvérekként még összeállnak.” Bencze Attila lennék. Anyám álítólag 1981 november 17-én pökött a világra. Onnan jöttem, ahol az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol szilaj székely betyárok medveölésekről mondanak meséket. Amúgy költő lennék s író féle. Széköly betyár a táposok között.
Emberek és medvék
Én székely vagyok, mondta nagyapám és kivetett mellel ment neki az oláh rendőrnek. Szemei szikrát szórtak, keze ökölbe szorult, fogairól majdnem pattogott le a zománc és úgy mondta erősen, konokul:
- Azt a teringettét, ennek a betyár világnak. Hát ezek a rohadt kommunisták mindent elvisznek és a székely, csak éhezik, szenved, dolgozik. Mondja meg annak a semmirevaló Bukaresti talpnyaló felettesinek, hogy Bencze Pista Bágyból, nem igen van megelégedve ezzel a nagy sötétséggel.
A rendőr elment és nemsokára megérkezett a sötétített ablakú autó. Keresték azt a szilaj, szikár székelyt, aki rohadtnak nevezte a kommunistákat, árulónak a párttitkárokat és talpnyalónak a miniszter urakat. De velük senki sem foglalkozott.
Sokan voltak, akik ingyen éltek, kevesen, akik dolgoztak, és egyre kevesebben, akik enni tudtak valamit. Főként azok, akik dolgoztak. Éppen ezért nem foglalkozott senki.
Had túrják a nyálukat ezek a kommunista pribékek. Úgyis eljön majd mindennek az ideje, s akkor rendje módja szerint iszkolnak ezek. Úgy mintha fitilt dugtak volna a fenekükbe.
Nem es kellett sokat várni s máres vége lett az aranykorszaknak, s a rendszerváltás helyetti gennyszer-váltás béhozta a demokráciát. Én nem es tudom eszik-e vagy isszák, csak annyit tudok, hogy most nagyapám helyett nekem szórnak szikrát a szemeim, nekem szorul ökölbe a kezem, fogaimat én csikorgatom, és nem igen vagyok kibékülve ezzel a nagy sötétséggel, ami itt most körülvesz minket. Úgy kívül, mint belül.
S van hogy neki es menyek én a rendőrnek, megmondani neki, hogy azaz állat, amelyiket véd: a kommunista nem ember. Nem adott s nem es ad semmit ennek a népnek. Hazudik, lop, csal.
Legalább a medve az becsületös. Ha bémejen a kertbe, hogy kikanyarítsa a disznót a pajta eresziből rögtön el es húzza az irháját, nem gusztustalanodik el ott a hús körül. Mondjuk ott iszkolni es kell, mer jön a székely a villával s bicsak élre kanyarítsa hamar a jószágot.
S a medve iszkol, mert van benne valami kis emberség. A kommunista nem.
S aki nem ember, az nem ember.
|
|