|
2013.03.26.
A bor és a szőlő mindig is meghatározó jelentőségű volt az emberek életében. A kezdetek pontos időpontja nem ismert, de talán nem is fontos. Gyakran érezzük ugyanis, hogy a szőlőt és az embert mintha egyszerre teremtette volna a Jóisten. Magyar eleink életében is vélhetően már több ezer éve meghatározó jelentőségű a szőlő és a bor egyaránt.
Az első bizonyítható emlékek a kazár-magyar együttélés időszakából származnak a Kaukázus vidékéről. A legtöbb történelmi borvidékünk első szőlőhöz kötődő emlékei is a magyar államiság első évszázadaiból származnak.
Hajdúhadház környékén nem tudjuk biztosan, hogy mikor jelentek meg az első szőlőtőkék, azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy a hajdúk letelepítését követően a térség szőlő- és bortermelése új lendületet nyert. A szőlő munkát, megélhetést és esetenként boldog pillanatokat adott hajdú őseinknek. A szőlőtermesztés és a borkészítés ugyanis meglehetősen munkaigényes tevékenység. Az volt régen és az napjainkban is. Régen is volt, aki szerette és szívesen végezte ezt a nemes foglalatosságot, s biztosan voltak már akkor is olyan atyafiak, akik szeretete és rajongása csak a bor fogyasztására korlátozódott. No de ez így életszerű, így természetes.
Az azonban óriási probléma napjainkban, hogy a szőlő, mint munkaigényesebb növény termesztése szinte csak hobbi jelleggel van jelen Hajdúhadházon. Vannak lelkes szőlő- és borbarátok, akik rajongva szeretik a szőlőt, s történjen bármi, művelik, s a termésből évről évre derék magyar gazda módjára bort is készítenek. De e borbarátok száma kevés, még ha bővülni is kezdett az utóbbi években; s a művelt, gondozott szőlőterületek nagysága is szégyenteljesen eltörpül a régi szép idők állapotjához képest.
Hajdúhadház évi bortermelése 1850-ben 3500 hektoliter volt. Ezzel a mennyiséggel Hadház a második legjelentősebb szőlőtermő település volt a hajdúvárosok között.
Valljuk be őszintén, van hová visszakapaszkodnunk. A visszakapaszkodás azonban nem egyszerű, ugyanis a rendszerváltás időszakában és az uniós csatlakozáskor városunk nem mozdult, nem jelzett, nem kezdeményezett. Most, amikor az uniós szabályozás jelenleg nagyjából kizárja a térségünkben történő hivatalos szőlőtelepítést, akkor valóban nehéz helyzetről beszélhetünk.
De a szőlő és a bor elkötelezett szerelmesei hiszem, hogy nem adják fel. Szőlő és bor volt, van és reményeink szerint lesz is Hajdúhadházon!
Csáfordi Dénes
|
|
