|
2010.05.10.
Ott nő a kertben, szinte kiírthatatlanul, s bele sem gondolunk, mennyi mindenre használhatnánk. A népi gyógyászatban a feketebodza, mint gyógyító növényünk, szinte évezredes múltra tekint vissza. Beltartalmi összetevői különösen értékesek. Egyes vegyületeket, illetve ásványi anyagokat többszörös mennyiségben tartalmaz a közismert gyümölcsfélékhez képest.
A fásodó, évelő feketebodza a szélsőséges talajok kivételével szinte mindenhol megél. Az igazán szépen díszlő, bőven termő egyedek csak üde, humuszban gazdag termőhelyeken találhatók, rendszerint csalán vagy akác társaságában, mert nitrogénkedvelő növény.
Ültetéskor ezeket a tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni, ugyanolyan gondossággal kell kezelni, mint a már régebben termesztett gyümölcsfajokat. Az viszont igaz, hogy ápolása egyszerűbb, ültetvénylétesítésre csábít. Ebből a szempontból Magyarország nagyhatalom, Európában valószínű mi rendelkezünk a legnagyobb ültetett feketebodza-területtel, megközelítőleg 2500 hektárral! (Nagyjából ekkora felületen termesztünk málnát és cseresznyét is).
A feketebodza alapvetően gyógynövény.
Ahol megterem, ott mindenki tudja, hogy a feketebodza virágából készített tea megfázáskor gyógyító hatású, de kitűnő izzasztó, és enyhe vizelethajtó.
Korán fakad, ennek ellenére későn, általában a tavaszi fagyok után virágzik. A virágzatokat akkor érdemes gyűjteni szárításra, amikor a virágok egy része még csak fehérbimbós állapotban van. Vadon termő tövekről csak közúttól távol eső egyedekről érdemes gyűjteni. Figyeljünk arra, hogy a főkocsány 1 cm-nél ne legyen hosszabb, a virágzat ne legyen levéltetves. Ajánlatos a virágzatokat a gyűjtéskor megrázogatni, mert a levéltetveket fogyasztó katicabogár, valamint az aranyszemű fátyolka lárvái szívesen bújnak el a virágok között. A virágzatokat fejjel lefelé papírra fektetve szárítsuk árnyékban! A magas hő, vagy napfény hatására nem lesz tetszetős, bebarnul. A megszáradt virágzatokat -a papírra hullott virágporral együtt- papírzacskókban lazán tároljuk.
A növény leveléből, kérgéből, gyökeréből készült főzet reumás testrészek borogatására ajánlott, sőt szembetegségek kezelésére is ismert az állatgyógyászatban.
De a virága mellett hasznosítható a termése is. A kisajtolt bogyók leve kékes lila színfestékként már réges-régen közkedvelt volt, bőr, fa, textil, sőt hajfestésre is. Napjainkban a természetes ételszínezékek között rangos helyet foglal el.
A botanikai leírásokban mind a feketebodza (Sambucus nigra) termése mérgezőnek van feltüntetve.
Az igaz, hogy minden nyers növényi rész tartalmaz egy olyan vegyületet (szambunigrin), ami az arra érzékenyeknél hasmenést és hányást okozhat. Az érett termésben kevés a szambunigrin, ráadásul hőre nagyon érzékeny vegyület, már 50 Celsius fokon gyakorlatilag lebomlik! A feketebodza-termékek mindegyike pedig főzéssel készül, kivéve a hidegen készített bodzavirág-italt. Ezért tanácsos a virágokat leforrázni, és úgy készíteni belőlük italt, vagy szörpöt.
Székrekedés ellen egyes vidékeken hazánkban ma is főznek lekvárt bodzából, bár nem az említett fekete bodzából, hanem a piros bogyókat érlelő gyalogbodzából. A lekvár hashajtó hatásának valószínű nem a szambunigrin az oka, hanem a magvakban jelentős mennyiségben lévő olaj. Ez az olaj a tapasztalatok szerint már kis mennyiségben is drasztikus hashajtó.
A feketebodzát dísznövényként is használhatjuk, elsősorban pompás virágdísze miatt (a bokor alakja, levélformája is nagyon változatos, vannak díszváltozat feketebodza-fajták is) szoliternek érdemes ültetni, de nyírott sövénynek is kiváló növény. Termését a madarak és a baromfifélék szívesen fogyasztják. Formája, dús hófehér virágzatai változatos levélformái és színein túl, gyakori növény a vidéki udvarokban az istállók és az illemhelyek környékén. Ennek feltehetően az az oka, hogy egyes megfigyelések szerint a levelek kellemetlen illata távol tartja a legyeket, riasztja az egereket, és a vakondokat is. /Az ilyen élőhelyek egyben tápanyagigényére is utalnak/!
A bodzából többféle ételt is készíthetünk. A virágokat önállóan (édes palacsintatésztába mártva kirántva), vagy ízesítőként süteményekben, italokban alkalmazhatjuk . Újabban az ivólégyártók és a cukrászok is felfigyeltek a feketebodza virág hasznosságára (bodzavirág szörp, ivólé, bodzafagylalt). Ezen kívül a termésből gyakorlatilag minden készíthető, ami gyümölcsből elképzelhető: ivóléfélék, lekvár, bor, pálinka, aszalvány.
A feketebodza talán a legnagyobb mennyiségben tartalmazza azt a színanyagot (antocianin), ami kiemelkedően jelentős antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik. A színanyagból készített koncentrátumok felhasználása nem csak az élelmiszeriparban, de a gyógyászat területén is jelentős.
Csáfordiné Fekete Edit
|
|
